Összművészeti alkotás – a Szent István Király Múzeum új kiállítóhelye

Kern Orsolya, Karácsony Tamás és Gerzsenyi Tibor építészek a Solium Regni – Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközponttal, az ikonikus Alba mozi felújításával, a Szent István király és utódai koronázó templomának kőmaradványait befogadó kiállító térrel nyerték 2024-ben a Média Építészeti díj Europa Design belsőépítészeti különdíját.

Az alkotókat a több művészeti ágat egymáshoz kapcsoló, egymással összhangot alkotó tervezési folyamat együttes eredményéről kérdeztük, ahol a múlt szakrális és ikonikus elemei modern megvilágításban kerülnek közel a látogatókhoz.

Karácsony Tamás: Egy tanulmányterv készítésére kértek fel bennünket, melyben azt vizsgáltuk, hogy mire is használható a székesfehérvári volt Alba mozi közel 100 éves épülete. Az épület ekkor már 15 éve használaton kívül volt, elhanyagolt, magára hagyott állapotban. A javasolt funkció a koronázó templom köveinek befogadása, bemutatása volt. Első körben az építészeti feladat fogalmazódott meg, de a kezdetektől tudtuk, hogy a tervezés szerves része lesz a koronázó bazilika kőmaradványainak helyet adó kiállítási tér, és maga a kiállítás is. Korábban terveztünk három múzeumot, amelyből kettő megvalósult, egyik Veszprémben a Dubniczay-palota, másodikként a Paksi Városi Múzeum. A két megvalósult múzeum esetében a művészeti gyűjtemények darabjainak az installációi is a tervezés részét képezték. Azok közé az építészek közé tartozunk, akik örömmel kezelik egységben az építészetet, a belsőépítészetet, akik komplexen gondolják végig a tervezési folyamatot, beleértve többek között a grafikát és a tárgytervezést is. Ezért a két korábbi és a mostani kiállító tér tervezésekor is olyan csapatot állítunk össze, ahol egymással szót értő és egy hullámhosszon működő szakemberek, művészek dolgoznak együtt.

- Kik működtek közre a tervezési folyamatban?

Karácsony Tamás: Kern Orsolyával és Gerzsenyi Tiborral fogtuk össze a tervezési folyamatot. De természetesen sok munkatárs közös erőfeszítése a végeredmény: kutatók, régészek, művészettörténészek, grafikusok, világítástervezők összehangolt évtizedes munkájának köszönhetően született meg a kiállító tér, a kiállítás.

Gerzsenyi Tibor: Egyrészt meg kellett ismerkednünk a megújításra váró épület kapcsán Székesfehérvár 30-as évekbeli fejlődésével, az Alba Mozi építéstörténetével és természetesen magával az épülettel, az épített örökséggel.  A megismerés másik szála évszázadokkal korábbra vezetett minket, a Szent István által alapított koronázó-templom keletkezésének, a többszöri átépítésének és a pusztulásának különböző korszakaival illetve a kutatás történetével ismerkedtünk.  A kilencvenes évek derekán Biczó Piroska régész vezette a székesfehérvári ásatásokat, és kezdeményezésére ebben az időszakban alakult meg - kiváló művészettörténészek részvételével - a középkori Szűz Mária-prépostsági templom örökségével korszakonként és témacsoportonként foglalkozó kutatócsoport. Már a tervezés korai fázisában rendszeressé váltak azok az emlékezetes Műegyetemi kerekasztal-beszélgetések, ahol a téma legjobb ismerőitől hallhattunk a történelmi vonatkozásokról, a templom egyes építési periódusairól és a templom pusztulása óta előkerült és megőrzött leletanyagról.

Úgy gondolom, hogy ezek a beszélgetések indították, alakították és inspirálták azt a tervezési folyamatot, melynek eredményeképp végül megszülethetett a kiállítóhely és a bemutatás tematikájától lényegében elválaszthatatlan téri világ, a ránk maradt örökség jelentőségéhez méltó, azt kellő alázattal szolgáló, és a döntéseiben arra sok rétegében rezonáló építészeti és társművészeti kialakítás.

- A hajdani Alba mozi is egy ikonikus épület volt, nem volt mindegy az átalakítás formája.

Gerzsenyi Tibor: 2014-ben, a tanulmányterv kapcsán, jártunk először a helyszínen, ami a székesfehérváriak generációi számára „a Mozi” volt.  Már első találkozásra is varázslatos helynek tűnt, ebben az elhagyatott, leromlott állapotában is szépnek láttam, egy helynek, aminek izgalmas múltja van, tele emberi történettel. Székesfehérvár 1931–38-as időszakát a dinamikus városfejlesztés időszakaként értékelhetjük, mely sok tekintetben az államalapító királyunk emlékezetéről szólt, és az országos jelentőségű jeles évforduló méltó megünneplése jegyében telt. A Várkörút, mely jelentős részben a középkori városfalat övező várárok vonalán épült ki, ebben az időszakban nyerte el mai képét, a város pedig számos példamutató minőségű modern épülettel gazdagodott. Az akkoriban emelt modern középületek sorába illeszkedik az id. Hübner Tibor (1897–1964) tervei alapján épült Alba mozi és bérház modernista épülete is – a Várkörút 32. szám alatt. Az 1939-ben megnyitott filmszínház már a legkorszerűbb tervezési elvek mentén formálódott, kitűnő akusztikával, a széksorok közé bevezetett szellőző levegővel fűtött impozáns nézőtérrel. A ház igazi titkát a tömb-belsőben rejti, hiszen az előcsarnokon át belépve, a kertben volt az a nagyvonalú méretekkel megépített moziterem, amelynek lepusztult állapotában is érezhető maradt egykori eleganciája. Ez az a pillanat, amikor az építész elkezd kötődni a házhoz, megszereti, kezdi óvni az értékeit. 

- Hogyan óvták meg az értékeket?

Gerzsenyi Tibor: Úgy gondolom, hogy itt leginkább a harmincas évekből ránk maradt örökség legfontosabb értékét, az ikonikus filmszínház impozáns nézőterét igyekeztünk megóvni és érzékeny módon továbbörökíteni. Az új múzeum központi tereként nem csak új funkció által igényelt kiállítótéri volumen egyszerű befogadására vált alkalmassá. Az egykori mozi-terem jól érzékelhető téri dimenziói között, a légterében „lebegő” galéria-dobozok segítségével olyan egyedi téri világot igyekeztünk teremteni, ami hangulati oldalról segítheti a látogatót e nagy jelentőségű témára való ráhangolódásban, és az ismeretek befogadásában.

Karácsony Tamás: Az új födémek a felmenő, íves falakra épített, szintmagas gerendákon függenek. Ez különleges feszültséget teremt – bár nem feltűnő, nem kiabáló jelenség. A függesztett dobozok kifelé nyitottak, befelé zártak – ezzel a földszint moziszerű zártságát sugallva. Belső terük eltérő karakterű. Az első emeletig leérő doboz keskeny, magas, ebből adódóan feszes tér, egyoldali bevilágítással – ez a gótikus faragványokat fogadja. A második emeleti terünk két oldalról intenzíven bevilágított, felszabadult világ, a társalgás, az eszmecsere, a játék tere.

- A kiállított kőmaradványok kiragyognak, élővé válnak a térben.

Gerzsenyi Tibor: Már a tervezés elején tudtuk, hogy itt első sorban a fénnyel, és esetenként annak hiányával szeretnénk dolgozni.  Erre inspirált minket a középkori templomok különleges kapcsolata a fénnyel és persze a befogadó épület múltja, a filmművészet és a mozi világa is. Igyekeztünk úgy dolgozni a természetes és mesterséges megvilágítással, hogy ennek az összművészeti alkotásnak minden aspektusában segítségünkre legyen.

Karácsony Tamás: A koronázó bazilikából megmaradt 4000 kőből mintegy 300 került be a kiállításra. A faragványok cizelláltsága, kidolgozottsága egyenértékű volt az akkori európai templomokon láthatókkal. Bátran mondhatjuk, hogy Fehérváron, a középkorban, egy minőségi épület fogalmazódott meg. A kövek legalább 4-5 épület anyagából maradtak fenn, a templom többször átépült, bővült, más szerkezeteket alkalmaztak, más stílusok születtek.

Izgalmas kihívás volt annak az érzékeltetése, hogy milyen lehetett az akkori bazilika, milyen rangot képviselhetett a középkori Európában. A fény meghatározó eszköz volt ahhoz, hogy ezt a töredékes anyagot helyzetbe hozzuk a térben. Mivel nem tudjuk pontosan hol helyezkedtek el a kövek, nem akartuk őket a „földhöz kötni”, megjelölhető szituációba helyezni. Lebegés érzetét keltve ez a térbeli bizonytalanság feloldotta az ellentmondást: a faragványok „súlytalanná” válva már kötetlenül játszhatták a főszerepet. A fény mellett a lebegő érzést a köveket tartó, átlátható műgyanta fokozza, amely transzparens, átereszti a fényt, ugyanakkor az öntőminták segítségével magabiztos kehelynek bizonyul. A különböző építési periódusokhoz tartozó faragványokat csoportosítottuk, mellettük könyvek segítik az összevetést az európai párhuzamokkal.

A mozi világára utal vissza a falra vetített mozgókép. Nem a megszokott oldalon, hanem a hosszoldal több mint húsz méteres szakaszán, három méter magas sávban folyamatosan peregnek a lassúra szerkesztett film elvont képkockái. Ezek mellet magyarázó képsorok is segítik az ismeretszerzést, egy-egy témakörhöz kapcsolódóan. Nincs fehér vetítővászon, és nincs teljes sötétség. A kettő közötti világ uralkodik a földszinten.

- A kiállítási tárgyak bemutatásával elérték, hogy a látogatók is be vannak kapcsolva aktívan a kiállításba, ezáltal össze tudnak rakni egy érzékelhető képet a bazilika hajdani állapotáról.

Gerzsenyi Tibor: Művészi színvonalukat tekintve a ránk maradt kőfaragványok magas mércével készültek, az akkori világnak a legjobb minőségét képviselik. Ez arra kötelezett bennünket, tervezőket, hogy minden, amit hozzáteszünk, mellérendelünk, ugyanilyen minőségben készüljön. Ez a szándék nem csupán az építészek által teljes körűen megtervezett kiállítási installáció és a különböző épületelemek társművészeti minőséget célzó kialakításában jelentkezik. A kortárs művészet alkotásai is jelen vannak a térben!
Karácsony Tamás: A felkért művészek a magas minőséget képviselik – a magasművészetet. Azonosulnak a középkori kőfaragók gondos, odafigyelő munkájával, ezzel is jelezve a bazilika nagyszerűségét. Alkotásaik fontos közvetítői, kiegészítői a történetnek. Szobrászművészünk (Drabik János) az egyes építési fázisok modelljeit készítette. Acél szálakból konstruált négy műve a templom nagyságának változását illusztrálja. Szándékosan nem épületszerű a modell, hiszen ma már csak az alaptestek nyomvonalait ismerjük. Mégis jó lett volna érzékeltetni a léptéket, a jellegzetes sziluettet, a könnyen felismerhető stílusjegyeket, minden konkrétum nélkül. Így az alaptestek pontosan metszett rajzolatából nő ki a lazán „firkált” térbeli alakzat. Festőnk (Dreher János) szilikát anyagú alkotása egy gótikus ablakrekonstrukció izgalmas háttere.

- Az élmény befogadását segítő lelassulás miatt a kiállítás ajánlható a cégeknek is elmélyülésre, mentális feltöltődésre.

- Gerzsenyi Tibor: A székesfehérvári Szent István Király múzeum új kiállítóhelye az államalapító királyunk által létrehívott székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilika emlékezetéről szól, mely a korabeli Európa egyik legnagyobb jelentőségű temploma volt. Szerencsés módon a koronázó bazilika története itt olyan kiállítóhelyen, olyan egyedi és különleges építészeti-társművészeti keretek között kerülhet bemutatásra, ami dedikáltan ennek a témának a szól.

Számunkra az a legjobb visszaigazolás, ha minél többen felkeresik az új látogatóközpontot és a Solium Regni – kiállítást. Bízunk benne, hogy az egyéni és csoportos látogatók itt egyaránt emlékezetes kulturális élménnyel és fontos gondolatokkal gazdagodhatnak. 
Most visszagondolva, a lapidárium műfajában újat alkotni tulajdonképpen komoly kihívás volt. A közel egy évtizedes munka során alkotótársainkkal olyan kőtárat kellett elképzelnünk és megvalósítanunk, ami a XXI. század embere számára mutat fel értékeket, indukál gondolatokat és érzéseket és nyújt élményeket.  Amikor manapság Fehérváron van dolgom és bemegyek az épületbe, nagy megnyugvással tapasztalom, hogy élettel van tele az előcsarnok, jönnek a látogatók, érkeznek az iskolai csoportok. A ház gyakorta ad helyszínt színes kulturális eseményeknek, konferenciáknak, találkozóknak és az időszaki kiállítótér is kínál már megújuló programokat. Igen, tulajdonlóképpen ez volt a célunk!

Az Europa Design belsőépítészeti különdíj az építészeti és belsőépítészeti értékek közötti harmónia erősítését díjazza, különös tekintettel a közösségi épületekben folyó kommunikációt támogató belsőépítészeti, berendezési és más technológiai megoldások alkalmazására, vagy ezek továbbtervezési lehetőségeire.