Ian Zapata, a Gensler munkatársa azt vizsgálja, hogy a „harmadik helyek” és az általuk kínált választási lehetőségek hogyan befolyásolják a munka és a munkahelyek jövőjét.

A „harmadik helyek” a munkahelyek kialakításában az egyik legbefolyásosabb környezetként jelentek meg. Olyan közösségi területek ezek, amelyek nem is otthon vannak és nem is munkahelyek. Nem nehéz elképzelni, hogy miért. Ha a munkavállalók nagyobb arányban választhatnak a munkavégzés helyét illetően, akkor majdnem fele részben az irodán kívüli helyeket fogják választani, olyan helyeket, ahol nagyobb önállóságot és egyben nagyobb kényelmet élveznek. Ezek a helyek sokak számára nem mindig ott vannak, ahol az emberek élnek, az otthonuk talán nem a legideálisabb választás a produktivitáshoz, vagy szimplán csak környezetváltozásra vágynak, és bizonyos esetekben az elszigeteltségből való menekülésre.

Ezt az űrt töltik be az olyan „harmadik helyek”, mint a coworking társalgók, kávéházak vagy akár az alkalmi nyaralóhelyek. Ezek a harmadik terek olyan szociális környezetek, amelyek fontos találkozóhelyként szolgálnak az emberek számára. Az összetartozás érzését, a társadalmi interakciókat és a nyugodt légkört biztosítják az elsődleges kötelezettségeiken kívül.

Az ilyen csábító választási lehetőségek bősége az, ami árt az irodahasználat gyakoriságának. A belsőépítészek legnagyobb kihívása az irodatervezés során, hogy az vonzó hely legyen a munkatársaknak.

A munkahelyek olyan beruházások, amelyek hatással vannak a vállalat termelékenységére, kultúrájára és hírnevére, és bár az embereknek tervezik, funkciójuk mindig is az üzleti célok támogatása volt.

A vállalatok azért fektetnek be a munkahelyekbe, hogy növeljék a termelékenységet, csökkentsék a költségeket, elősegítsék az innovációt, bevonzzák a tehetségeketet és megtartsák a munkatársakat. A kollektív munkahelyek a kollégák közötti nem tervezett találkozásokat segítik, ezáltal hozzájárulnak az innovációhoz, a termelékenységhez és a problémamegoldáshoz. 

A kollektív munkahelyeken és terekben az azonos szervezethez tartozó emberek személyesen, spontán találkozhatnak. A klasszikus értelemben vett iroda kifejezést nem kedvelik, mivel arra utal, hogy milyeneknek kellene lenniük a hagyományos, old-school munkahelyeknek, és a cél ennek a paradigmának az újragondolása.

A cégek számára a vállalati székhelyek tervezésekor a „percenkénti ütközések” mérőszáma jelent meg, amely a munkahelyi környezetben bekövetkező nem tervezett találkozások arányát írja le. Ez arra is használható, hogy mérje a munkahely azon képességét, hogy elősegítse az információmegosztást és az együttműködést, ami fontos szempont egy munkahely hatékonyságának mérlegelésekor.

A több mint 2000 amerikai irodai dolgozó körében végzett felmérés azt mutatja, hogy a munkavállalók értékelik a közös munkaterületeket, de a terek és élmények változatosabb spektrumát is keresik, hogy jobban támogassák a munkájukat, és olyan helyet teremtsenek, ahol szívesen tartózkodnak. A kulcs a funkcionalitás, különösen a hibrid munkafolyamatok esetében nagy hangsúlyt fektetve a munkahelyi élményre.

Az élményalapú munkahely olyan munkakörnyezet, amelyet úgy terveztek, hogy a munkavállalók számára olyan értelmes és magával ragadó élményeket nyújtson, amelyek túlmutatnak a hagyományos munkafeladatokon és felelősségeken. Ez egy olyan környezet, amely a munkavállalók elkötelezettségére, jólétére és növekedésére összpontosít azáltal, hogy lehetőséget teremt a munkavállalók számára új készségek elsajátítására, tehetségük fejlesztésére és a kollégákkal való együttműködésre.

Az ideális élményalapú munkahely iparáganként és generációnként változik. A fiatalabbak egyértelműen a vendéglátással átszőtt élményeket választanák, míg az idősebb munkavállalók az üzleti jellegű és a vendéglátóipari élmények keverékét részesítik előnyben. Bizonyos helyiségtípusok általában következetesen magasan szerepelnek az ideális keverékben: a kávéház vagy munkahelyi kávézó, a klubház informális terekkel a kapcsolatteremtéshez és a közösségépítéshez, valamint az üzleti jellegű vállalati terek.

Az emberek által értékesnek tartott egyéb élmények közé tartozik a „butikhotel”, amely vendéglátással átitatott, kényelemmel teli tereket kínál, a konferenciaközpont, amely ideális a személyes csoportos munkamegbeszélésekhez, valamint egy könyvtárszerű tér, ahol az emberek nyugodtan dolgozhatnak. Nem véletlen, hogy ezeknek a tereknek nagy része a kedvelt „harmadik helyeket” tükrözik.

A nagyszerű lakóhelyek egyben nagyszerű munkahelyek is.

A közelségre és a sétatávolságra vonatkozó utolsó pont lehetővé teszi számunkra, hogy a munkahelyek sorsát a központi üzleti negyedek sorsához kössük. Egy kieső helyen lévő, egyetlen irodával rendelkező irodaépület nem éri meg az ingázást. Az élénk, karakteres, jól járható, számos választási lehetőségeket kínáló és biztonságot nyújtó kerületek azok a helyek, ahová az emberek szívesen mennek szabadidejükben, és ahol szívesebben tartózkodnak, amikor eljön a munka ideje. A nagyszerű lakóhelyek egyben nagyszerű munkahelyek is.

Ez azt jelenti, hogy egyes irodaházakat más célokra kell átalakítani a pénzügyi életképesség biztosítása és az egyszer használatos területek használatának diverzifikálása érdekében. A jól megtervezett „harmadik helyek” és az általuk kínált választási lehetőségek valószínűleg nem csak a munkahelyek újragondolásában, hanem a központi üzleti negyedek központi társadalmi negyedekké történő átalakításában is kiemelt szerepet fognak játszani.

Eredeti cikk: www.workdesign.com