Álmosdi Árpád és Csendes Mónika, az Ártér Építész Műterem építészei kapták idén a MÉD Europa Design belsőépítészeti különdíját a Szolnoki Várkapu Látogatóközpont tervéért, újragondolásáért.

A két alkotóval a díj alapítója, az Europa Design cégvezető-tulajdonosa, Feuertag Ottó beszélgetett.

Feuertag Ottó: Kérlek mutassátok be, hogyan kezdődött a tervezési munka?

Álmosdi Árpád: 2015-ben kaptunk megbízást a Szolnoki Várkerület tervezésére, amelynek zászlóshajója a látogatóközpont, de maga a projekt több részből áll – környezetrendezés, templomfelújítás, sétánytervezés. A Várkapu különleges helyszínen van, a Zagyva és a Tisza torkolatában. A középkorban egy szigeten állt, akkor még két irányból vette körbe a Zagyva, ma már csak az egyik irányból. A várárkot így élő folyók alkották, de a vár elpusztult, és a 19. század elejére építészeti nyoma nem maradt. Ugyanakkor a város mentális emlékezetében nagyon fontos szerepet játszik a vár - hajdanán tiszai átkelőhely volt és védelmet nyújtott -, polgárai innen eredeztetik a város identitását, pedig közben fizikailag sehol nem volt látható. Ennek a projektnek az volt a célja, hogy valamilyen módon újragondolva, visszaadjuk a város születésének a forrását.

Feuertag Ottó: A tervezésnél 800-1000 év hagyományát és érzelmeit kellett új köntösbe öltöztetnetek. A megrendelőnek mi volt az elvárása, milyen funkciókat gondolt ide? Ki volt a célcsoport?

Csendes Mónika: A Várkapu Látogatóközpont egy mai modern épület, de az inspirációt a tervezéshez a régészeti feltárások és egy 1567-ből származó térkép metszet adta, amely felidézte az épület kontúrját, karakterét. A látogatóközpont bemutatja a Várkerület múltját, izgalmasak a török kor leletei, nem csak a harci leletek – kardmarkolat, ágyúgolyó -, de a civil élet töredékei is.  A vár maga 1000 éves, Szolnok a vármegye ispáni székhelye volt. A Várkapu Látogatóközpontot elsősorban turisztikai célpont, de a város lakóiknak a kulturális identitás miatt fontos, innen indul a város története.

Feuertag Ottó: A belsőépítészeti kialakításánál milyen szempontok szerint történt az anyagok kiválasztása?

Csendes Mónika: Munkáinknál racionális az anyagkiválasztás folyamata, azt keressük, ami megvalósítható és elérhető. A látogatóközpontnál nyersbetont és a falakon bontott téglát használtunk, a padló műgyantából készült. A nyersbetonnak sok előnye van a szerkezetfűtés-, és hűtés szempontjából is.

Álmosdi Árpád: Design szempontból fontos alapvetés volt, hogy olyan épületet építünk, amiről semmilyen adat nincs, fogalmunk sincs hogyan nézett ki, csak leírásokból tudjuk, hogy a Zagyva becsatlakozásánál állt a Várkapu, és hogy szilikátépület volt, kőből vagy téglából épült. Viszont meg kellett idézni, hogy régi, várszerű, ezért nem csak a külsejét, hanem a belsejét is úgy próbáltuk formálni, hogy a látogatókat egy kortárs épületben is ugyanazok az élmények érjék, mint egy régi várban.  A múlt, a középkori hangulat megidézésére találtuk ki a nyersbetont a liftaknában és a mennyezeten, valamint a rusztikus téglaburkolatot a falakon.

Feuertag Ottó: Egy vár kapcsán mindenkinek a sötétség, a fény hiánya jut eszébe, de ennél az épületnél a MÉD Belsőépítészeti Különdíj zsűrije az értékelésében is kiemelte, hogy a terek nagyon jól játszanak a természetes fény, a fény-árnyék eszközeivel, mozgalmas hatást előidézve. Mennyire volt tudatos a fény tervezése, próbáltatok-e a Well minősítésnek is megfelelő minél több természetes fényt bejuttatni a belső terekbe?

Álmosdi Árpád: Mivel ez egy kiállító tér, tudatosan kevés fényt engedtünk be, de az a kevés mind kezelve van. Először csodálkoztunk, hogy mi nyertük meg a különdíjat, hiszen a pályázat beadásakor éppen a teljes kiállítás installáció még hiányzott az épületből. A zsűri döntése azonban arra is rávilágított, hogy a belsőépítészetnek van egy olyan síkja, ami építész feladat, de megalapozza a jó belső tér tervezését. A nyers – berendezés nélküli -belső térben készült fotók jobban mutatják mennyire fontos az anyagválasztás, a térformálás és a fénykezelés, mint belsőépítészeti eszköz.

Csendes Mónika: Az építészetnek van egy olyan rétege, amelynél nem a ház homlokzatát tervezem, hanem a falak belső rétegét. Ez egy olyan határterület, ahol az építész megalapozhatja a belső kialakítást. Az építésztől függ, hogy egy fehér dobozt ad-e a belsőépítésznek, vagy egy izgalmasabb térformát, falakkal, fényekkel. Mi az építészeti tervezés során már megalapoztuk a kiállítási tér atmoszféráját, ami megengedte néhol a sötét tereket, anyagszerű felületeket. [1]

Álmosdi Árpád: Az épületen a forma kompaktsága miatt kevés nyílás van, csak a szellőztetést és a füstelvezetést oldottuk meg téglaráccsal, ami a kávézónál különleges, szűrt kapcsolatot hoz létre a külső és belső tér között. A fő cél a külső homogenitása volt, a belső hatás meglepetésként ért bennünket: a műgyanta padló a rácson beérkező fénypászmákat felvetíti a mennyezetre és a falra szép fényjátékot teremt a kávézó terében.

Feuertag Ottó: A MÉD Belsőépítészeti Különdíjnak pontosan ez a célja, hogy az építészet és a belsőépítészet között utat verjen, felhívja a figyelmet a kooperáció és a közös gondolkozás fontosságára, valamint megmutassa azokat a példákat, amikor organikus módon átfolyik egymásba építészet és belsőépítészet. A különdíj és a Well minősítés is azt keresi, hogy az épített környezet - a szerkezet, a testiség -, és a benne lévő funkciók, az ott lévő emberek mentális biztonsága és jólléte, valamint az ezek által létrehozott produktum, gondolkodás hogyan tud tökéletesen együttműködni.

Végül: Mit üzentek a Várkapu Látogatóközponttal az ide érkezőknek?

Álmosdi Árpád: Nagy feszültség van a kortárs formálás és az ennek ellenére megjelenő régiség-érzés között. Az alap üzenet, hogy bárki, aki ezzel a múzeummal találkozik, vizsgálja felül magában a múlthoz való viszonyát: azt, hogy nem csak a járt utak - díszletszerű visszaépítések, vagy kontrasztos, modern kiegészítések – lehetségesek. A látogatóktól azt várjuk, hogy saját magukban oldják fel a múlt és jelen feszültségét, gondolkozzanak el, hogy milyen a viszonyuk a múlthoz, miért fontos nekik és hogyan lehet tovább vinni a jövő számára.

Csendes Mónika: Minden történelmi hely fontos, mert ha az ember megérti a múltat, a hely történetét, akkor megérti a jelenét is. A látogatóközpontnak erős kapcsolata van múlt és jelen között, ami egy erős üzenet a mai kor emberének.

Feuertag Ottó: Árpádot idézve ez az épületnek gondolkodásra kell serkenteni a látogatókat!

A zsűri értékelése:

Az értékelést adta: Dr. Medvegy Gabriella (egyetemi tanár, dékán, Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar)

Vissza az építészet alapjaihoz! Azért értékes ez a projekt, mert a tömeg, a kubatúra, a belső terek egységben léteznek, nem lehet lehámozni egyiket a másikról. Ilyen értelemben klasszikus értékrendű projektet látunk, jó kezű alkotók által létrehozva.

Külön értéke, hogy szépen gazdálkodik a természetes fényekkel, kontrasztokkal, és olyan további elemekkel, mint a vetett árnyék, kint és bent, reggel és este, tél és nyár – minden verzióval számolt a tervező.  Szépen működik a ház, és szép helyen is van, a Tisza és a Zagyva találkozásánál.

Kiemelt érték, hogy az anyagok 1.0 belsőépítészeti téralkotók, nyers és csiszolt felületek, beton, klinker és transzparencia: fénnyel megtöltött üveg. Nincs semmi, ami felesleges, ami elvonja a figyelmet a komplex szerkesztéstől.

A MÉD Belsőépítészeti különdíját, a Wilkhahn ergonomikus On székét – a hagyományokhoz hűen - Feuertag Ottó, az Europa Design cégvezető-tulajdonosa adta át az építészeknek.

Csendes Mónika és Álmosdi Árpád az Év Lakóháza 2022 díjat is elnyerte a legjobb középület kategóriában a Szolnoki várkapu Látogatóközponttal.

[1] Kiállításterv: NARMER Építészeti Stúdió, Vasáros Zsolt DLA