MÉD 2025 Europa Design Belsőépítészeti Különdíj

A Sipeki Balás-villa felújítása és bővítése

Lechner Ödön 1905–1907 között épült Hermina úti villája, a Sipeki Balás-villa 2024-ben a DMB Építész Műterem tervei alapján felújítva és kibővítve nyitotta meg újra kapuit. Az épület ma a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének székházaként működik, miközben példaértékűen mutatja meg, hogyan lehet egy ikonikus műemléket kortárs szemlélettel, mégis tiszteletteljesen továbbírni.

Ezt a munkát ismerte el a Média Építészeti Díj keretében odaítélt MÉD Europa Design Belsőépítészeti Különdíj, amely a belsőépítészet és az építészet szerves, gondolati egységét díjazza.

Párbeszédben az épülettel – és a közönséggel

A DMB Műterem számára a Sipeki Balás-villa nem pusztán feladat volt, hanem hosszú, rétegzett párbeszéd: a házzal, a megrendelővel, a szakmával és a használókkal. A projektet bemutató „Levélváltások” című interjú-sorozat is ezt a dialógust hangsúlyozza: a gyorsan fogyasztható képi tartalmak kora mellett tudatosan törekedtek arra, hogy a folyamatot is megmutassák.

A tervezők számára a tervek, makettek, anyagminták nyilvánossá tétele kettős célú:

• közegformálás – a megrendelők és a tágabb közönség bevonása, a „tetszik–nem tetszik” szintű ítéletek helyett a mélyebb megértés ösztönzése;

• önreflexió – a tervezési folyamat végiggondolása, a döntések tudatosítása, a hibák és eredmények értelmezése.

A villa története ráadásul különösen alkalmas volt arra, hogy ez a párbeszéd valós, szakmai mélységben történjen meg.

„Ott folytattuk, ahol felfeslett a szövet”

A Sipeki Balás-villa élettörténete nem lineáris: világháborús sérülések, az 1968-as bővítés bizonytalan kapcsolatai és a kert fokozatos eltűnése mind nyomot hagytak rajta. A DMB Műterem nem egy idealizált, eredeti állapotot próbált rekonstruálni, hanem azt kereste, hol és hogyan lehet szervesen tovább szőni a ház „anyagát”.

A beavatkozás fókuszpontja a hátsó kert felé megnyíló rendezvényudvar és az ahhoz kapcsolódó új épületszárny:

• a korábbi, kevésbé érzékeny csatlakozások helyén új lábazati réteg jött létre – vörös pigmenttel színezett, szinte barlangszerű, atmoszférikus téri gesztus, amely egyszerre fogja össze a régi villát és az új bővítést,

• a hátsó homlokzat elveszett elemei (pl. zárt erkélyek) kortárs átiratként jelennek meg, nem imitációként, hanem továbbírt motívumként,

• a villa és a kert viszonyát újrafogalmazó finoman keretezett rendezvényudvar valódi „tárgyalási tér”: itt válik láthatóvá a régi és az új egymáshoz fűződő viszonya.

A cél nem a didaktikus, „feliratozott” rekonstrukció, hanem egy olyan egységes atmoszféra, amelynek rétegei a figyelmes szemlélő számára olvashatóvá válnak.

Örökségvédelem és használói örökség – a vakok háza

A projekt egyik kulcskérdése az volt, hogy mi tekinthető valójában örökségnek. A klasszikus műemléki megközelítés az építéskori állapotot rögzítené, itt azonban a villa több mint száz éve szorosan kötődik a vakok és gyengénlátók közösségéhez.

A tervezők kérdése így szólt:
lehet-e egységes örökségként kezelni Lechner építészetét és a vakok szervezetének történetét?

A válasz a terekben született meg. A ház formavilága és részletképzése taktilis módon is elérhetővé vált a nem látó felhasználók számára. Ahogy a szolgáltatásvezető megfogalmazta:

„Lehoztuk nekik a kezükbe a Lechner-ház formáit, amit korábban lehetetlen volt látniuk, megtapasztalniuk.”

A belsőépítészet itt valódi inklúziós eszközzé válik: anyagain, felületein, arányain keresztül segíti a ház „otthonossá tételét” azok számára, akik számára a tapintás az elsődleges információhordozó.

Szerves továbbépítés – forma, díszítés, atmoszféra

A DMB Műterem a projekt kapcsán egyértelműen vállalja: érdekli a forma. Nem pusztán mint sziluett, hanem mint kulturális és térbeli jelentéshordozó.

A „szerves továbbépítés” náluk nem formai idézés:

• nem Lechner díszítőmotívumait másolják,

• hanem annak „monolitikus”, naiv erejét értelmezik újra,

• egyszerű, archetipikus elemekkel, a népművészet logikájából kiindulva.

A díszítésnek újra tartalma van – William Morris gondolatával rokon módon: a díszítés az ember munkában lelt örömének lenyomata. Míg a századfordulón ez a szakipari mesterek munkájában testesült meg, addig a DMB esetében ez sokszor a makettezés, a rajzi kultúra, a grafikai munka szintjén is megjelenik.

Konkrét építészeti eszközök:

• vörös pigmenttel színezett, lábazati kéregbeton réteg a kert felől – egyszerre archaikus és kortárs gesztus;

• a villa télikertjével párbeszédben álló, profilüveggel határolt rendezvényterem – többrétegű, mintázott üvegfelületek, cakkozott üvegélek, amelyek feloldják a „csomagolás kontra őszinteség” dilemmáját;

• hullámos zsaluzott betonfödém, bordázott fa burkolatok – olyan részletképzés, amely rezonál a századfordulós kézműves díszítésekkel, ugyanakkor egy mai, feszesebb eszköztár része.

Mindez úgy jön létre, hogy a beruházás költségvetése kifejezetten szűkös volt – a részletek így nem luxust, hanem tudatos tervezői fókuszt jelentenek.

A belsőépítészet mértékegysége maga az építészet

A projekt egyik legfontosabb – és a díj szempontjából kulcsfontosságú – állítása, hogy a belsőépítészet nem „ráültetett réteg”, hanem maga az építészet mértékegysége.

A DMB számára a belsőépítészet:

• térlépték – hogyan aránylanak egymáshoz a terek, hogyan működik az udvar, az előcsarnok, a villa cellás szobasora és a nagy rendezvényterem;

• anyag és részlet – a kézbe vehető, megérinthető felületek, az akusztika, a fény szűrődése;

• formalizált fény – a transzparencia, a szűrt, tompa, a gyengénlátók számára kedvező fényviszonyok megteremtése.

A megrendelő kifejezett igénye volt, hogy a bővítés egyszerre biztosítson szűrt, tompa fényt belül, és csillogó, tükröződő élményt kívül – ezt oldja meg a többrétegű, mintázott profilüveg „hártya”.

Kivitelezés mint második építészeti valóság

A villa bontása során számos olyan, előre nem látható részlet került elő, amelyre csak a helyszínen, a kivitelezéssel együttműködve lehetett reagálni. A DMB számára ez nem kényszer, hanem tudatos stratégia:

• a tervek mellett létezik egy „második építészeti valóság” – az, amit a kivitelezők értelmeznek, megvalósítanak,

• a műemléki részletek jelentős része a helyszíni munka közben alakult ki, szoros párbeszédben az építőipari szereplőkkel.

Ez a fajta jelenlét tette lehetővé, hogy a ház végeredménye finomabb, rétegzettebb legyen, mint amit pusztán tervrajzokból előre le lehetett volna vezetni.

Oktatás, generációs párbeszéd, tágabb kontextus

A DMB Műterem munkássága szorosan kapcsolódik az egyetemi oktatáshoz is:
a BME Lakóépülettervezési Tanszékén végzett munka, a Kraft műhely, a doktoranduszokkal folytatott közös kutatások mind visszahatnak a megvalósult épületek részletképzésére.

A Sipeki Balás-villa nem elszigetelt jelenség:

• illeszkedik abba a hazai és nemzetközi tendenciába, amely a műemléki jellegű, kisléptékű, de szellemi értelemben sűrű projektek felé fordul,

• párbeszédben áll olyan munkákkal, ahol a teljes rekonstrukció helyett a „kortárs pótlás”, az érzékeny továbbépítés kap szerepet – akár itthon, akár külföldön.

Ebben a kontextusban a MÉD Europa Design Belsőépítészeti Különdíj nemcsak egy projektet, hanem egy gondolkodásmódot ismer el.

Laudáció – Prof. Dr. Medvegy Gabriella

egyetemi tanár, dékán – Pécsi Tudományegyetem, Műszaki és Informatikai Kar

A Sipeki Balás-villa felújítása és bővítése

"Az Építészfórum kiváló publikációja egy szőtteshez hasonlítja ezt a műemléki munkát, és valóban: a ház története során ide sodródott változások, bővítések, sérülések, alakítások nyomait, felületeit, következményeit kezeli folytatja, kiegészíti, gyógyítja – „értelemszerűen ott, ahol felfeslett a szövet”.

A régi és az új összekapcsolásának ambíciójából remek, tanulmányba illő megoldások születtek, „atmoszféra” értékű terek. Kimunkált részletek, súlyos történetek, az értő szem számára látható, de a nem látónak érthető. Elképesztően nehéz feladat.

Valódi találkozás Lechnerrel. Monolitikusnak hívható elemek sorakoznak fel a koncepcióban, értéke a munkának, hogy megáll a lépték, és kitisztul a tervezői döntés, mely szerint a belsőépítészet mértékegysége maga az építészet. Az újjászületett épület ünnepli a kézművességet, az örömteli díszítést, az elemi szerkezeteket. Kontrasztok, pigmentek, és végül a transzparencia (vagy télikert?), de a fény is belsőépítészetté avanzsál."

A MÉD Europa Design Belsőépítészeti Különdíj szakmai zsűrije

A belsőépítészeti különdíj odaítéléséről egy építészeti és design szakemberekből álló testület döntött:

1. Dr. Medvegy Gabriella
   egyetemi tanár, dékán – Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar

2. Dr. Lenkei Balázs
   formatervező művész, egyetemi docens, intézetigazgató, DLA – Soproni Egyetem, Alkalmazott Művészeti Intézet

3. Kovács Zoltán
   építész, belsőépítész, vezetőtervező, egyetemi docens – Budapesti Metropolitan Egyetem, Építészet és Design Tanszék

4. Kovács Csaba
   intézetigazgató, egyetemi docens – MOME Építészeti Intézet;
   alapító tulajdonos – Nartarchitects

5. Feuertag Ottó
   alapító-tulajdonos – Europa Design

6.